|
Learn languages (via Skype): Rainer: + 36 20 549 52 97 or + 36 20 334
79 74
|
------------------------------
|
A tehén kultusz
Az ember hosszú ideig nomádként állandóan
változtatta a lakhelyét, és később is, amikor elkezdett háziállatokat
tartani, azt olyanokra korlátozta, amelyek az ő mozgékonyságát nem
akadályozták, jóformán igénytelenek voltak, még tetőre sem volt szükség a
fejük fölé és kevés vizet ittak. Természetesen ezek az állatok nem adtak se
sok húst, se sok tejet. Ez volt a kecske.
Nagyjából 4-5000 évvel ezelőtt jött egy gazdasági
forradalom. Az ember a szarvasmarhát háziállattá tette. Ez lényegesen
igényesebb volt, istállóra, mindig zöld fűre és friss vízre volt szüksége. De
mindez együtt, egy nagy mennyiségű hús és tej és a földművelés lehetővé tette
számára, hogy letelepedjen.
A szarvasmarha jelentősége háziállatkent annyira
nagy volt, hogy végül még istenként tisztelték azt. Ezt a jelenséget részben
még ma is felismerhetjük különböző kultúrákban. Elkezdve az ősi
egyiptomiaknál, akik egy fekete bikához imádkoztak, a zsidó nép, akik a
sivatagban - mialatt Mózes a Sínai-hegyen Isten tízparancsolatát átvette-
Báál-hoz az aranyborjúhoz fohászkodtak, Indián keresztül - ahol a
szarvasmarha a mai napig nem ölhető meg- Spanyolországig, ahol ennek a
kultúrának az utolsó maradványait a bikaviadalban találjuk. Különösen a
bikaviadal érdekes.
A modell könnyen rekonstruálható. Egy településen
nagyjából 10-20 család élt, egy csordában 50 tehenet és ehhez 2-3 bikát
tartottak. Minden évben mintegy 10 újszülött borjú volt, a természet
egyensúlytörvénye szerint (Darwin óta tudjuk) ebből 3-4 hímnemű volt. De egy
nagyobb mennyiségű fiatalbika az állandó dominanciaharccal megzavarhatta
volna a csorda harmóniáját. Az embernek ezt az agresszív faktort ki kellett
kapcsolnia és a hímnemű állatok egy részét le kellett vágnia, és ebből egy
szertartással összekötött ünnepséget tartott.
Amikor egy fiatal azt akarta, hogy felvegyék a
férfiak közösségébe, bizonyítania kellett, hogy ő készen áll rá. Neki,
valószínű az ő 13-14 évével egy egyéves bikát kellett lándzsával vagy késsel
felfegyverkezve leölnie.
Később ebből fejlődött ki a tisztességes, a
császári Rómában igen kedvelt, ma mindenekelőtt állatvédők és humanisták
által élesen kritizált torreádor szakma.
|
-----------------------------------------------
|
--------------------------------------------------
|
-------------------------------------------------
|
---------------------------------------------------
|
|
|
Monday, 19 October 2015
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment