|
Learn languages (via Skype): Rainer: + 36 20 549 52 97 or + 36 20 334
79 74
|
|
------------------------------
|
|
Melyik korszakban és hol lett volna érdemes élni?
Szüntelenül hallható, hogy az öregek és idősebb emberek a régi
szép időkről ábrándoznak.
Mintha ismét vissza akarnák hozni, mert akkoriban állítólag
minden jobb, sőt tökéletes volt.
Az abortusz tiltott volt; a nők meg sem szólalhattak; emberek
meghaltak, mert az orvostudomány még nem volt annyira fejlett; rasszizmus még
a „jobb” körökben is tetszetősnek számított; nem volt szociális háló; az
óvodáért és iskoláért fizetni kellett, az egyetemekről nem is beszélve; a
lista szinte végtelen...
A történelemkönyvekben csodás és hatalmas uralkodókról beszélnek,
akik a pompás és fényűző életmódjukkal bámulatba ejtettek.
A mesékben hercegek és hercegnők vannak, akik csodaszépek voltak
és a ruháik arannyal, gyémánttal voltak kirakva olyannyira, hogy az ember
ezeket tulajdonképpen már a súlyukból adódóan sem tudta volna viselni.
Nem volt még útlevél, de ez természetesen nem azt jelentette,
hogy az ember utazhatott amikor és ahová csak akart.
Az „arany”-korban Rómában Augustus uralkodása alatt a császár ellenőrizte,
hogy ki hol űzhetett kereskedelmet. A „nagy” Mátyás Magyarországon egy valódi
reneszánsz fejedelem, meggyőzte a tradícionális történetírókat az ő udvarával
és fekete seregével, - amely valószínűleg inkább egy rablóbandára hasonlított
és mindenkit félelemmel töltött el- és
még a legmakacsabbakat is rábírta a sarcfizetésre, vagy ahogy ma nevezik,
adófizetésre.
De hogyan nézett ki a kis emberek élete a történelem folyamán?
Mivel valószínűleg aligha várhattuk volna azt, hogy királyként jöjjünk a világra,
ha egy korábbi időpontban születtünk volna.
Az átlagéletkor az ősi Egyiptomban nagyjából 25-30 év volt, a
középkorban a rendszeres sóellátás miatt egy kicsit magasabb volt, az
okosabbak az uralkodó osztályok között nevezetesen arra jöttek rá, hogy magasabb
adót szedhettek be, ha az egyszerű nép egészségügyileg valamivel jobban el
volt látva. Adam Smith volt az első, aki ezt papírra is vetette.
Hogyan élünk ma? A fejlett országokban az
átlagos várható élettartam 70 év, és a kis emberek is egy meglehetősen szabad
életet vezetnek. Ismét úgy tűnik, hogy a társadalom vezető része felismerte,
hogy egy globálisabb, szabadabb világ több profitot hoz. De ez a liberalizmus kivonja a kis embert az
állam kontrollja alól. És csak néhány okosabb kihasználja ezt az egyszeri
lehetőséget, hogy egy valódi független életet vezessen. Nem szabad viszont
túl korán örülni! Az állam és az egyén közötti érdekellentét ezzel még
nincsen elrendezve.
Ilyen bla-bla David Humetól, a skót
államfilozófustól, hogy az állam egy szerződés a közösség tagjai között, vagy
államférfiak megjegyzései világszerte, hogy ezt a szabadságot még több állami
intézménnyel, törvényekkel, sőt mindenütt felfüggesztett kamerákkal kell
megvédeni (Akinek nincsen titkolni valója, annak félnivalója sincs), kényszerűen
ellenőrzéshez vezet és ezzel minden egyes egyén szabadságainak
korlátozásához.
Egy egyre jobb bankstruktúra és
számítástechnika például lehetővé teszi, hogy pontosan nyomonkövethető legyen
az, hogy ki, mit, mikor és hol vásárolt. Az érv megemlítésével, hogy
bankkártyával sok pénzt lehet spórolni, mindig elfelejtik hozzáfűzni azt a
tényt, hogy a történelem során még sosem volt egy olyan hatalom sem, amely az
ellenőrzési lehetőségeivel ne élt volna vissza.
Mikor tanulja meg végre az ember, hogy ne
hagyja magát megtéveszteni a szép bla-blával, és azt, hogy a szabadság
megfizethetetlen.
Akinek félnivalója nincs, a szabadságtól sem
fél!
|
|
-----------------------------------------------
|
|
--------------------------------------------------
|
|
-------------------------------------------------
|
|
---------------------------------------------------
|
|
|
Thursday, 3 December 2015
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment