|
Learn languages (via Skype): Rainer: + 36 20 549 52 97 or + 36 20 334
79 74
|
|
------------------------------
|
|
Az engedetlen falevél
Már régóta csüngött...Ha gyümölcs lett volna, akkor már
túlérve a földre kellett volna hullania. De nem tőle függött, hogy még mindig
ott kellett lógnia. A fa szorosan tartotta őt, nem akarta elengedni.
“Hová akarsz menni?” kérdezte a kis sarját.
“Rendben van, itt csüngök nagyon magasan és nagyon sokat
látok…De mi van emögött, a horizont mögött?” felelte a levél.
„Miért érdekel az téged? Miért nem kérdezed meg a
felhőket vagy a madarakat, amelyek melletted az ágon csücsülnek?” kritizálta
őt a többi levél.
“Én a saját tapasztalataimat akarom összegyűjteni,
mindent az én érzékeimmel megfogni!”
A körülálló fák és leveleik is gyanakvó szemekkel néztek
erre a levélre. Nem tetszett nekik, hogy valaki másképp gondolkodott és
valami mást akart, mint ők.
“Hogy lehet valaki ennyire önfejű és aszociális”gondolták
magukban.
A levél néha magányosnak és meg nem értettnek érezte
magát. Mi volt a bűne? Bűn lett volna egy kicsit álmodozni, a gondolatait a
madarak után küldeni… és….?
Ott lógott és tényleg csak lógott, többé nem tartotta
magát feszesen, őt tartották. Tartotta őt a fa, aki nem akarta elengedni.
És akkor jött a szél a segítségére. Ez az égi gyermek
többször erősen megfújta a fát. A fa sóhajtozott, mert ő egyik szeretett
gyermekét sem akarta elveszíteni. A levelek sikoltottak, mert féltek. Félelem
az ismeretlentől. Csak a kis engedetlen falevél örült, rázkódott a vaskézben,
amely nem akarta elengedni.
És hirtelen elrepült a levegőben, szabad volt. Élvezte a
súlytalanságot. A szél játszott vele, fújta ide és oda… És a levél repült
egyre feljebb és feljebb. Hallatszott, ahogy a levelek magas hangon rémülten
kiáltottak és a fák mély hangjukon mérgesen utánakiáltottak.
“Mit akarsz, mit csinálsz?”
De a levél nem akarta őket többet meghallani. Repült és
szabad volt. Akkor a szél nyugodtabbá, csendesebbé vált és lassan teljesen
abbahagyta a fújást. A levél lassan egyre lejjebb és lejjebb ereszkedett.
Elég távol volt az ő fájától, de ott álltak más fák.
“Honnan jössz? Hová tartasz?
Miért hagytad el a fádat? Miért hagytad ott a biztonságodat?”
Szerencsére a mi levelünk
nem hallotta az utolsó kérdést, különben azon gondolkodott volna, hogy minden fa és levél mindenhol
ugyanolyan.
Beleesett egy kis
patakba, amelyben már más levelek táncoltak a hullámokon. Ők együtt
játszottak bújócskát, körtáncot és még sok mást is. Most, ahol néhány
útitársat talált, akik ugyanúgy gondolkoztak, mint ő maga, még jobban élvezte
a kalandot. Együtt úsztak, táncoltak, váltak szét egymástól, új barátokat
ismertek meg, gyönyörű tájakat láttak, a patak egyre szélesebbé vált, folyóvá
változott és végül a tengerbe folyt. Milyen csodás az élet, gondolta a levél.
Véget ért aztán a nyár.
A levél kisodródott a
partra, beásta magát a földbe, hogy a következő évben mint kis fakezdemény a
napvilágot láthasson.
Reméljük, hogy a mi levelünk
tanult valamit és egyszer a saját leveleinek nem azt meséli majd, hogy az
élet veszélyes.
|
|
-----------------------------------------------
|
|
--------------------------------------------------
|
|
-------------------------------------------------
|
|
---------------------------------------------------
|
|
|
Friday, 13 November 2015
|
Learn languages (via Skype): Rainer: + 36 20 549 52 97 or + 36 20 334
79 74
|
|
------------------------------
|
|
1)
|
|
-----------------------------------------------
|
|
--------------------------------------------------
|
|
-------------------------------------------------
|
|
---------------------------------------------------
|
|
|
Tuesday, 10 November 2015
|
Learn languages (via Skype): Rainer: + 36 20 549 52 97 or + 36 20 334
79 74
|
|
------------------------------
|
|
Adam Smithről és az ő nem létező „láthatatlan kezéről”
Amikor Adam Smitről és az ő művéről „A nemzetek
gazdagsága” (The wealt of nations) beszélünk, megjelenik újra és újra a
„láthatatlan kéz” fogalma. Ez azt mutatja, hogy ezek az emberek vagy nem
olvasták a könyvét, vagy nem értették.
Lényegében Smith itt három országot hasonlít össze az
1750-es évekből:
- Nagy-Britannia
- Franciaország
- Észak-Amerika angol gyarmatai
Franciaországban ebben az időben egy, a király által
ellenőrzött és központi irányítású gazdaság volt. Nagy-Britanniában egy
parlamentarizmus volt különböző érdekcsoportokkal, akik magukat a
parlamentben képviseltették. És az angol gyarmatok Észak-Amerikában, amelyek
nem voltak ténylegesen Anglia által ellenőrizve, mert már csak egy utazás oda
és vissza hat hónapot vett igénybe.
Sok adatot gyűjtött össze:
- népességnövekedésről
– gazdasági növekedésről
– ár fejlődésről
Ennek segítségével ahhoz a megállapításhoz jutott, hogy a
gazdaság akkor fejlődik legjobban, amikor nem az állam által van irányítva,
hanem szabadon kibontakozhat.
De akkor honnan jött az a tévelképzelés, hogy Adam Smith
egy „láthatatlan kézről” írt?
Az európai világ akkoriban egy „arisztotelészi” világkép
szerint élt. Mindent meg kellett szervezni és mindennek szervezettnek kellett
lennie. A világot isten teremtette és így a gazdaságot is irányítani kellett.
Azt, hogy a gazdaság önmagát szabályozza egyszerűen nem tudták elképzelni.
Később ezt a gondolatot az önszabályozásról Charles Darwin átvette, hogy
felépíthesse az elméletét az evolúcióról. Egy további fontos rész foglalkozik
a védővám következményével a belpiacra (a rendelkezésre álló termékek minősége,
ár-fejlődés). Itt Hollandiát veszi példaként.
Ott a városok, egy fajta szabadvárosok, nagyon erősek
voltak, és ezekben a falakkal körbevett településekben céheket alapítottak,
amelyek nem csak egy harcképes védelmi csapatot állítottak fel, hanem a településen
belüli kereskedelmet is kontrollálták. Egy kisiparos tagja kellett, hogy
legyen ennek a céhnek (ebből jött később a valuta neve: „Gilde – Gulden”),
ahhoz, hogy a foglalkozását űzhesse. Ily módon az ő üzlete a városon kívüli
konkurenciától védve volt. Csak a vevő számára volt gyakran rossz, mert a
silány árut egy magasabb áron kellett megvásárolniuk.
Ha ma egy politikus azt mondja, hogy a mi munkahelyeinket
meg kell védeni, akkor mindig arra gondolok, hogy: A fenébe, most már megint
ócska terméket kell drágán vennem
A piacon nekem is
konkurenciaképesnek kell lennem. Miért nem érvényes ez mindenki számára?
|
|
-----------------------------------------------
|
|
--------------------------------------------------
|
|
-------------------------------------------------
|
|
---------------------------------------------------
|
|
|
|
Learn languages (via Skype): Rainer: + 36 20 549 52 97 or + 36 20 334
79 74
|
|
------------------------------
|
|
1)
|
|
-----------------------------------------------
|
|
--------------------------------------------------
|
|
-------------------------------------------------
|
|
---------------------------------------------------
|
|
|
|
Learn languages (via Skype): Rainer: + 36 20 549 52 97 or + 36 20 334
79 74
|
|
------------------------------
|
|
1)
|
|
-----------------------------------------------
|
|
--------------------------------------------------
|
|
-------------------------------------------------
|
|
---------------------------------------------------
|
|
|
|
Learn languages (via Skype): Rainer: + 36 20 549 52 97 or + 36 20 334
79 74
|
|
------------------------------
|
|
1)
|
|
-----------------------------------------------
|
|
--------------------------------------------------
|
|
-------------------------------------------------
|
|
---------------------------------------------------
|
|
|
|
Learn languages (via Skype): Rainer: + 36 20 549 52 97 or + 36 20 334
79 74
|
|
------------------------------
|
|
Görög mitológia
Kezdetben volt az aranykor, ahol a menny (Uránosz) a Földet (Gaya) esőn
keresztül megtermékenyítette, és senkinek nem kellett dolgoznia. Az ő
gyermekeik a Titánok alapították az ezüstkort.
Egy közülük, Kronosz letaszította Uránoszt a trónról és
levágta a nemzőszervét. Ebből a vérből, ami később a tengerbe hullott
keletkezett Vénusz. Kezdetben kemény kezűen uralkodott Kronosz. Minden
gyermekét megette, hogy megakadályozza azt, hogy őt a trónról letaszítsák.
Csak Zeuszt (Kronidész, Theos) felejtette el, aki megfosztotta őt a tróntól
és eztán megalapította a vaskort.
Egy isteni ünnepi lakoma alkalmával, amelyre a
bosszúistennők nem voltak hivatalosak, hirtelen egy arany alma lett behajítva
a csarnokba egy ilyen meg nem hívott által. Természetesen a három legszebb
(Vénusz, Athéné, Afrodité) viaskodott a gyümölcsért. Kronides (Zeusz)
odaküldte őket Parishoz, hogy ő döntse el ezt a kérdést, mivel ő maga egyiket
sem akarta előnyben részesíteni. Paris Trója (Priamos) királyának fia volt. A
király kitaszította a fiát (ahogy később Ödipuszt, vagy Ábrahámot a Babiloni
király által, Mózest Egyiptomban, vagy Romuluszt és Rémuszt), mert a Delphoi
orákulum megjósolta, hogy Paris Trója pusztulását fogja okozni.
Paris Vénusznak adta az aranyalmát, mert neki jutalmul a
világ legszebb nőjét (Helenát) ígérte. Amikor már szép ifjúvá vált és az apja
udvarába ment, felismerték őt és ismét befogadták. Ezután Spártába utazott és
elrabolta Helenát, Menelaos király feleségét, mialatt a király maga éppen nem
volt otthon. Ezzel kezdődött a dráma Ödüsszeusszal, Achilles-szel,
Agamemnonnal és az ő fiúgyermekükkel Orestes-szel. Trója lerombolása után
Eneász Karthágóba menekült, ahol ő Didot, az ottani királynőt először
boldoggá tette majd elhagyta, hogy Itáliában, Latinföldön a római fajt
megalapítsa. Az ő utódai Romulusz, aki által állítólag később Róma meg lett
alapítva, és Rémusz, ki lettek taszítva Amulius, Alba királya által.
Ez az oka annak, amiért a rómaiak és mindenek előtt
Augustus, a Juliánusz nemzedék származását Görögországba vezeti vissza.
|
|
-----------------------------------------------
|
|
--------------------------------------------------
|
|
-------------------------------------------------
|
|
---------------------------------------------------
|
|
|
Subscribe to:
Posts (Atom)