|
Learn languages (via Skype): Rainer: + 36 20 549 52 97 or + 36 20 334
79 74
|
|
------------------------------
|
|
Adam Smithről és az ő nem létező „láthatatlan kezéről”
Amikor Adam Smitről és az ő művéről „A nemzetek
gazdagsága” (The wealt of nations) beszélünk, megjelenik újra és újra a
„láthatatlan kéz” fogalma. Ez azt mutatja, hogy ezek az emberek vagy nem
olvasták a könyvét, vagy nem értették.
Lényegében Smith itt három országot hasonlít össze az
1750-es évekből:
- Nagy-Britannia
- Franciaország
- Észak-Amerika angol gyarmatai
Franciaországban ebben az időben egy, a király által
ellenőrzött és központi irányítású gazdaság volt. Nagy-Britanniában egy
parlamentarizmus volt különböző érdekcsoportokkal, akik magukat a
parlamentben képviseltették. És az angol gyarmatok Észak-Amerikában, amelyek
nem voltak ténylegesen Anglia által ellenőrizve, mert már csak egy utazás oda
és vissza hat hónapot vett igénybe.
Sok adatot gyűjtött össze:
- népességnövekedésről
– gazdasági növekedésről
– ár fejlődésről
Ennek segítségével ahhoz a megállapításhoz jutott, hogy a
gazdaság akkor fejlődik legjobban, amikor nem az állam által van irányítva,
hanem szabadon kibontakozhat.
De akkor honnan jött az a tévelképzelés, hogy Adam Smith
egy „láthatatlan kézről” írt?
Az európai világ akkoriban egy „arisztotelészi” világkép
szerint élt. Mindent meg kellett szervezni és mindennek szervezettnek kellett
lennie. A világot isten teremtette és így a gazdaságot is irányítani kellett.
Azt, hogy a gazdaság önmagát szabályozza egyszerűen nem tudták elképzelni.
Később ezt a gondolatot az önszabályozásról Charles Darwin átvette, hogy
felépíthesse az elméletét az evolúcióról. Egy további fontos rész foglalkozik
a védővám következményével a belpiacra (a rendelkezésre álló termékek minősége,
ár-fejlődés). Itt Hollandiát veszi példaként.
Ott a városok, egy fajta szabadvárosok, nagyon erősek
voltak, és ezekben a falakkal körbevett településekben céheket alapítottak,
amelyek nem csak egy harcképes védelmi csapatot állítottak fel, hanem a településen
belüli kereskedelmet is kontrollálták. Egy kisiparos tagja kellett, hogy
legyen ennek a céhnek (ebből jött később a valuta neve: „Gilde – Gulden”),
ahhoz, hogy a foglalkozását űzhesse. Ily módon az ő üzlete a városon kívüli
konkurenciától védve volt. Csak a vevő számára volt gyakran rossz, mert a
silány árut egy magasabb áron kellett megvásárolniuk.
Ha ma egy politikus azt mondja, hogy a mi munkahelyeinket
meg kell védeni, akkor mindig arra gondolok, hogy: A fenébe, most már megint
ócska terméket kell drágán vennem
A piacon nekem is
konkurenciaképesnek kell lennem. Miért nem érvényes ez mindenki számára?
|
|
-----------------------------------------------
|
|
--------------------------------------------------
|
|
-------------------------------------------------
|
|
---------------------------------------------------
|
|
|
Tuesday, 10 November 2015
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment