|
Learn languages (via Skype): Rainer: + 36 20 549 52 97 or + 36 20 334
79 74
|
------------------------------
|
A matriarchizmustól a
poligámián keresztül a monogámiáig
Különböző törzsek Afrikában
élnek még ma is egy fajta nagycsaládban. Egy ilyen közösség vagy falu
általában húsz tagból és három házból áll, egy az állatoknak, egy a
férfiaknak és egy a nőknek. Miért éppen húsz tag?
Egy ember táplálásához nagyjából
öt kecske szükséges, ha egyet levágnak, akkor várni kell, míg a következő
kecske megnő, és mindenekelőtt nem adnak olyan sok tejet mint a tehenek. Húsz embernél az
összesen száz állat.
A kutak (vízzel telt gödrök)
ott hiányoznak és ezen felül meglehetősen kicsik. Az összegyűlt vízmennyiség
egy nagyobb létszámú számú ember és állat csoport részére nem elegendő. Ha a
csoport nagyobbá válik, akkor szétosztódik.
Mivel a férfiak és a nők nem
ugyanabban a házban éltek, nemi érintkezés csak napközben egy bokor mögött
mehetett végbe. És mivel nem volt házasság, az ember cserélte a partnereit a
családon belül tetszés szerint. Ezért mindenki tudta, hogy ki volt az anya,
de senki nem tudta biztosan megmondani, ki volt az apa. A beltenyészet
elkerülése érdekében időről időre más csoportokkal cseréltek egy pár
férfitagot. Ez a fajta csoportmodell időszámításunk előtt ötezer évig
általános érvényűnek tekinthető.
Aztán elkezdődött egy fajta
regionalizáció (a mi mostani globalizációnk előmodellje). A csoportok vándoroltak,
hogy kereskedelmet folytassanak másokkal. Az idősek itt már nem tudtak többé
estéről estére összeülni, hogy a szükséges intézkedéseket megbeszéljék, mert
nagyon sokszor a váratlan események miatt gyorsan kellett megoldást találni.
Tehát a csoportnak szüksége volt egy vezető személyiségre, akinek mindenki
alárendeltje volt és aki minden nőre igényt támasztott. Ez a poligámia.
Nagyjából négyezer éve sorra
került egy gazdasági forradalomra: a szarvasmarha háziállattá lett
szelídítve. A tej (sajt, vaj) mennyiségével lehetségessé vált egy férfi
számára, hogy egy tehénnel egy nőt és egy pár gyermeket tápláljon. Így
kezdődött a monogámia egy férfivel és nővel.
Egyet ebből (a férfi) egy
másik abból (a nő) vezetett valószínűleg a nyelvtanban a névelők kifejlődéséhez
(a mostani németben: der, die, das) és azzal a monoteizmushoz (‘az’ isten nem
pedig ‘egy’ isten).
George Sand, Chopin egy
bizalmas barátnője volt, nem túl jó vagy jelentős írónője a tizenkilencedik
századnak, viszont a társadalom fejlődése szempontjából meghatározó.
Nevezetesen ő volt egy az elsők közül, aki elvált a férjétől és egy saját
társadalmi rangot épített fel magának. Ezután egyre gyakrabban előfordult,
hogy egy férfi és egy nő egy úgynevezett ‘vad házasságban’ éltek együtt.
Az emberiség ma egyre tovább
halad ebbe az irányba egy nagy ‘ország mint család’ később ‘globális család’,
mert még az állam vezetői is már régen felismerték, hogy a társadalom
szegényebb rétegeit már a gyermek- vagy fiatalkorban támogatni kell, ha meg
akarják akadályozni, hogy bűnözővé váljanak.
Viszont minden egyén számára
abból származik egy nagy probléma, hogy a magatartásformák egyre gyorsabb
átalakulása, nem enged tradícióknak szilárdan gyökeret verni a
társadalmakban. Nem szeretném azt mondani, hogy én ezt rossznak találom. Sőt
az én nézetem szerint kívánatos, hogy a
társadalmak elérjenek egy bizonyos rugalmasságot, mert természetesen a
világ is változik és ezáltal egyre újabb megfelelő magatartás szükséges.
Az embernek csak
gyakrabban kellene használnia a fejét és gondolkodnia.
|
-----------------------------------------------
|
--------------------------------------------------
|
-------------------------------------------------
|
---------------------------------------------------
|
|
|
Thursday, 5 November 2015
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment